Halottaink emléke

Elhunyt Lions Barátainkra emlékeztünk

Jubileumi 30. évünk rávilágít az idő múlására. Két alapító tagunk a mai napig aktívan segíti a Pécsi Első Lions Klub munkáját, viszont vannak sajnos, akik már ezt nem tehetik. Őket emlegetve és nem feledve született meg a hagyományteremtő gondolat hogy évente, a Pécsi Központi Temetőben emlékezzünk elhunyt Lions tagtársainkról, barátainkról.
Ahogy az író is mondja:
„Ez a legszentebb kötelezettségek egyike, amellyel a barátok, a családtagok tartoznak egymásnak. Nem hagyják kialudni az emlékezés lángját, így aztán, ha valaki meghal, nem tűnik el azonnal és nyomtalanul a világból, valamilyen szinten tovább él, legalábbis addig, amíg azok élnek, akik szerették. Az ilyen emlékezés fontos fegyver az élet zűrzavarai és a halál ellen, ez biztosítja a folyamatosságot a generációk között, hozzájárul a rendhez és az értelemhez.” (Dean Ray Koontz)
Nem a sírfeliratról kell megtudni, hogy ki volt ő, hanem emlékezetünkben kell legyen.

IV. Bonifác pápa, aki a VI. században újra temettette a katakombákban nyugvó őskeresztényeket, minden vértanúk ünnepének nevezte el e napot, és évenkénti megemlékezést írt elő. A VIII. században III. Gergely pápa úgy vélte, hogy a vértanúk mellett illő lenne megemlékezni a szentté avatottakról is. Szent Odilo clunyi apát pedig 1030 körül vezette be kolostorában a halottakról való megemlékezés napját. Ezt vette át az egyház később, és maradt a halottak napjának megünneplése azon kevés középkori hagyományaink egyike, amely megmaradt a XXI. századra.

Különös napok ezek. Ilyenkor hívő és nem hívő egyaránt megfordul a temetőben. Köszönni jönnek, nem elköszönni, így ezek a napok nem csak az emlékezésről, hanem az életről, vagyis az ünnep egy másik fontos vonulatáról is szól, amit a lionizmus fennen hirdet: We serve – szolgálunk!
Feladatunk az elesettek, a rászorulók  megsegítése, az adományok gyűjtése-eljuttatása számukra. Ezért ez az ünnep tanítson minket a szeretetre! Nem az elméleti, nem az általános, hanem a gyakorlatias, cselekvő szeretetre, amely azt vizsgálja, hogy mit és hogyan tudnánk még tenni másokért, embertársainkért.
Közösen többet érünk, igyekezzünk segíteni azon embertársainknak, akik segítségre szorulnak.

Hiszünk abban, hogy minél többet adunk, annál több közös örömünk lesz. Hiszen a lionizmus is erről szól: 
We serve – szolgálunk

Képgaléria